2017. júl 17.

Nyúl a ketrecben

írta: Bársonysex
Nyúl a ketrecben

 

A múlt héten adtam  tanácsot első randira férfiaknak, és külön nőknek  Aranyosak vagytok, mert sokan visszajeleztetek levélben, kommentben, pro és kontra.

Elfogadom  a kritikát, megértem, hogy lehet ellenkező a véleményünk, beletörődöm, ha a koromnál fogva dohosnak titulálják némelyek a tanácsaimat, (pedig ez  rutin, meg az évek), de hogy egymás torkának ugranak kommentelők, abszolút  pitiáner baromság, meg félreolvasás miatt, az számomra elfogadhatatlan. Bár, híven tükrözi a mai társadalom netes, kommunikációs morálját. Nincs rá időm, hogy moderáljak, kérek ezért mindenkit moderálja magát! Csak úgy szóljon a másikhoz, ahogy magának is elvárja!

Szóval az egyik pont nagyon betalált  Nevezetesen, amikor a férfi pénz nélkül érkezik a első randira  (Szerintem ez egy nőnél is gáz, de most nem ez a téma )

Erre reflektálva többen is elmondták, hogy ez sajnos velük is, és tényleg véletlenül megesett  Mégis szép hosszú kapcsolat lett belőle  Ez az, amikor a kivétel erősíti a szabályt  

De kaptam két levelet is két nőtől  Azonos bennük, hogy okosak, diplomások, tapasztaltak, kelendők, mégis olyan bután viselkedtek, mintha a fejükre borult volna a hidrogénes vödör. Az egyiknek másfél éve és több milliója bánta, hogy nem húzott az első randin nyúlcipőt. A másiknak pedig itt a levele.

Lányok okuljatok! Fiúk ne sértődjetek! Nem a nemetekkel, hanem a pofátlan, bunkó emberekkel van a baj!

dannymore.jpg

"Nem tartom magam egy buta nőnek, sőt, még az intelligens jelzőt is meg merem kockáztatni. Na nem azért, mert van két diplomám, több szakvizsgám, és évek óta foglalkozom beteg emberekkel, hanem mert sokat láttam-tapasztaltam a világból, igyekszem tájékozott lenni, sokat olvasok, és érdekelnek az újdonságok.
Mindezek ellenére velem is előfordul(hat), hogy belelépek nem egy-, nem kétszer ugyanabba a pocsolyába…

Swinger vagyok.  A titkos életem; ami nappal rejtve marad a világ elől, és csak egy álom mások számára, éjszaka nekem valóságot ölt. Mindig érdekeltek a szexben az újdonságok, szeretem az ismereteimet-tudásomat bővíteni. Mostanában kezdtem a BDSM felé is nyitni.

A neten sok anyagot lehet gyűjteni a témával kacsolatban, de mégis az az igazi, ha az embert valaki személyesen bevezeti ebbe a világba.

Nem egyszerű találni bárkit is, de nem görcsöltem rá a témára. Lesz, ami lesz, gondoltam, ha itt az ideje, biztosan megtalálom az erre leginkább tökéletes embert.

 Már egy ideje egyedül élek. Nem mondom, hogy élvezem, de igyekszem ebből is kihozni a legtöbbet és a legjobbat. Nem keresek görcsösen senkit, de, ha valaki belép az életembe, szívesen fogadom.
Nem titkolom: vannak állandó partnereim (igen, több is), akik hol otthon, hol swinger-klubban színesítik meg a szexuális életemet.

Őt (nevezzük Balázsnak) egy Fb-os csoportban vettem észre. Tetszett a kép, amit feltöltött magáról (imádom a jóképű-jótestű férfiakat), és a többi emberhez képest meglepően intelligens volt a bemutatkozása.
Nem akartam tőle semmit, de nem bírtam a véleményemet magamban tartani, így a bemutatkozó szövege alá írtam pár sort, amiben gratuláltam neki a határozott fellépéséhez, és sok szerencsét kívántam a partnerkeresésben.

Pillanatok alatt visszaírt, fölvettük egymást ismerősnek, és egy végeláthatatlan beszélgetés kezdődött közöttünk.
Mindjárt az elején tisztáztam vele: blogger vagyok és swinger, az a név, ahogy megismert az írói álnevem. Nem érdekelte: sem az sw., sem az, hogy ki az író. Én érdekeltem, engem akart megismerni.
Mivel őszinte voltam vele az első percben, így ő is kiterítette a lapjait: imádja a BDSM-et, ez élteti, ez mozgatja az ágyban.

Hűha, gondoltam magamban, itt a megfelelő partner!

Őrületes tempóban ismerkedtünk: éjszakákat beszéltünk át heteken keresztül. Vele keltem és vele feküdtem, nem volt olyan nap, vagy a napnak olyan perce, hogy ne együtt lettünk volna -ekkor még virtuálisan.

Nyitott volt, érdeklődő, nem kért és nem küldött intim fotókat magáról, viszont hosszú, és mélyen szántó beszélgetéseink voltak a múltról, jelenről és a jövőbeli terveinkről.
Nem volt titok: kétszer is nős volt és mindkétszer elvált, három gyereket hagyott maga után az első feleségénél. Tanult, két diplomás, magas beosztásban dolgozott valamikor, de korkedvezménnyel 40 évesen nyugdíjba mehetett, és azóta alkalmi, fizikai munkákból „tengeti” az életét.

Egy kisvárosban, albérletben lakott, kocsija nem volt, nyugdíját, illetve fekete munkáiból szerzett fizetését szinte teljesen felemésztette a három gyerek, illetve a korábbi adósságai.

Nem különösebben érdekelt az anyagi helyzete, úgy voltam vele, hogy eddig is jól kerestem, nem voltam soha rászorulva egyik korábbi kapcsolatomban sem a partnereimre, nem gondoltam, hogy most is másképp lenne ez.

A személyes találkozást, bár többször terveztük, valahogy az utolsó pillanatban mindig lemondta (emlékeim szerint két alkalom volt ilyen).
Messze lakunk egymástól, és szeretek inkább én utazni előbb a férfihez, vagy megfelezni a távolságot, de első alkalommal soha nem engedek senkit túlságosan a kis intim szférámba be.
Ő viszont ragaszkodott ahhoz, hogy udvarolni szeretne, és ez -szerinte- azzal jár, hogy ő utazik. Hozzám.

Nem is értem magamat: korábban ilyenbe nem mentem bele, most mégis kivételt tettem, és belementem.

Megbeszéltük, hogy eljön hozzám, és pár napot együtt töltünk.
Azt is tisztáztuk, hogy nem feltétlenül lesz szex, ez most az udvarlásról fog szólni.

Ő mégis, még az indulás előtt is folyton olyan kérdésekkel bombázott, hogy borotválja-e az intim testrészeit, ill. a hónalját, és mi lesz, ha nem fog a puncim ízleni neki?
Mindig leállítottam, és én kértem rá, hogy ne szaladjunk ennyire előre, hiszen nem tudhatjuk mi fog történni; lehet, hogy a személyes találkozásnál nem lesz meg a kémia.

Eljött az a bizonyos hétfő este…
Igyekeztem csinosan várni, de nem akartam kihívó lenni. Hiába vagyok swinger, az nem azt jelenti, hogy mindenedet ki kell rakni! Az, hogy a ruha alatt viszont mi lapul…. Azt bízzuk a fantáziára!

A megbeszélt helyre mentem elé a városba. Hatalmas sporttáska volt az oldalán -ebből már tudtam, hogy nem két naposra tervezte a kirándulását. Mikor meglátott, örömmel üdvözölt, és én is őt. Hozzáléptem, megöleltem, mint egy régi barátot, majd elindultunk haza, hozzám.

Tudni kell rólam, hogy mindenkivel nagyon közvetlen és kedves vagyok, az embereknek főleg az tűnik fel velem kapcsolatban, hogy folyton mosolygok. Talán a munkám miatt van (beteg emberekkel való kommunikációt megkönnyíti), talán a neveltetésem miatt, nem tudom, de, ha egy hozzám közel álló emberről van szó, természetes, hogy még kedvesebben fordulok felé.

Mikor hazaértünk, megvacsoráztunk, majd ő közölte, hogy álmos (ez este kb 21:00 óra magasságában volt már). Megmutattam neki a fürdőszobát, ahova egy névre szóló törölközőt készítettem be neki -csupán kedves gesztus gyanánt, tőlem.
Ő letusolt, majd pár perccel később egy szakadt, lyukas nadrágban és egy ócska, kinyúlt pólóban megjelent a hálószoba ajtajában, és közölte, hogy neki ez a kedvenc hálóruhája. Majd válaszra sem méltatott, csak elvonult a döbbent arcom előtt, bebújt az ágyba, a takarót a fejére húzta, és két perc múlva horkolni kezdett.

… én pedig ott ültem a döbbenettől megszólalni sem tudva az ágy szélén, hogy ez most mi?!

Másnap reggel 10 óráig aludt. Amíg felébredt, lementem a boltba, vettem friss péksüteményt, majd mire kivánszorgott a takaró alól, megterítettem.
Reggeli után elmentünk megnézni a környéket, majd ebéd, és utána a városban sétáltunk.
Vacsora otthon, majd utána hirtelen közölte, hogy neki „sürgős sétálnivalója” van, és szeretne egy órát egyedül lenni.

Még ekkor sem szóltam semmit, nem is gondoltam semmi rosszra, hiszen mindenkinek szüksége van magányra.
Elment.

Kb. másfél óra múlva megjelent, kezében két doboz sörrel, és bejelentette, hogy meccs lesz, és ő ezt szeretné megnézni az interneten.

Megnézte.

Eljött a harmadik nap is: strandra mentünk. Nem vagyok nagy „vízicsibe”, lévén hófehér bőröm van, így ajánlatosabb nekem egy árnyékba húzódni, mintsem süttetni magam a tűző napon.
Míg ő úszkált, én elővettem a telefonomat, és felhívtam egy kedves ismerősömet.

Igen, nem titok, van egy állandó sw-partnerem, akivel mostanában együtt járunk klubba.
Ha szép, ha nem volt szép tőlem, ott és akkor megbeszéltem vele egy péntek esti randit, és boldog voltam, hogy igent mondott.

 Szerdán azonban nem csak meccs és sör, hanem egy kis beszélgetés is belefért az esti programba.
Megkértem, hogy beszéljen rólam-rólunk, hogyan látja ő ezt az egészet.

Mindjárt azzal indított, hogy rámenős vagyok.
Aham.
Kértem, hogy fejtse ki ez mit jelent neki, mert se rá nem másztam, még hozzá sem értem, de még csak meztelenül sem mutatkoztam előtte.
Persze nem tudott válaszolni.

Elmondása alapján nagyon tetszettem neki: mind a külsőm, mind a belsőm, de mégis úgy érezte, hogy „rá akarok mászni”.

Aham- nyugtáztam magamban a hallottakat, de még mindig nem értettem mivel is vagyok olyan rámenős?!
Ő még a kezemet sem fogta meg nemhogy az utcán, de még az ágyban sem, holott szerintem ez egy udvarlási időszakban teljes mértékben belefér, sőt, egy szexmentes, összebújós alvás is.

 Csütörtökön még egy kis városnézést terveztem be, de a helyzet ott sem lett jobb.
Pénteken ahogy jött, úgy el is ment.

A búcsúzáskor megállt velem szemben, megfogta a vállaimat, és közölte, hogy akkor ő „ezt” folytatná.
Hmmm… gondoltam magamban, de mit??? Hiszen el sem kezdődött semmi, akkor mit lehet itt folytatni?!

Több ember tudott róla, hogy ez az illető nálam van a héten, és mind azt kérdezték, miért nem dobtam ki mindjárt a második percben?

Nem olyan egyszerű ez, mikor az ember nyakig ül a lekvárban…

Hallottam beszélni például a gyerekeivel telefonon (nem volt valami kellemes, ahogy „leszúrta” őket).
Megmutatott például egy, a kezéről készült fotót: pár hónapja verekedésbe keveredett…
Elmesélte, hogy a második feleségét nagyon megverte, mikor már a kapcsolatuk végén jártak. Erre sem szóltam semmi, de biztosan észrevette az arckifejezésemből, hogy mi erről a véleményem, ám ekkor már hiába próbálta szépíteni a dolgokat.
Eszméletlen rejtett agressziót éreztem benne, amiket a korábbi telefonbeszélgetéseink alatt soha nem tapasztaltam.
Olyan érzés volt, mint mikor egy nyulat bezárnak a ketrecébe: szép-szép, hogy az az ő ketrece, de akkor is rab a saját otthonába, nincs hová menekülnie.

Még a második nap közölte velem, hogy nála igazából nincs pénz, ám sörre és cigarettára mindig jutott valahogyan, holott tudta nagyon jól, ezek a dolgok nálam nem elfogadottak, és ezt már az elején közöltem is vele.
Érdekes így elmenni udvarolni valahová...

Mikor egy kaszinó mellett elsétáltunk, közölte velem, ha most nem megyünk onnan el, neki elvonási tünetei lesznek. Elmesélte, hogy korábban három ház árát eljátszotta.

 Hogy hol telt be nálam a pohár, már nem is tudom, de azt igen, hogy nagyon örültem neki, mikor láttam, hogy újra Magyarország felé veszi az útirányt.

 Sokan biztosan úgy gondolják, hogy nem volt korrekt tőlem, hogy alig pár órával később más férfi karjaiban vigasztalódtam, de ott, és akkor úgy éreztem, én ezt igenis megérdemlem.

Ha csak az udvarlásról beszélünk: 5 napot töltött nálam ez az illető, és konkrétan egy, azaz: 1 db citromot hozott magával, ugyanis szereti a vizet citrommal inni.
Az, hogy én esetleg mit szeretek, vagy szerettem volna, egész héten szóba sem került.

Mikor elment tőlem, kicsit magamba fordultam: ilyen az, ha az embernek udvarolnak? Ennyire régen volt komoly kapcsolatom, és ennyit változott volna a világ?

 Este, amikor sw-partneremmel találkoztam, amikor meglátott, és csillogtak a szemei, ahogy szeretettel átölelt és megpuszilt (nem, nem csókolt meg, holott nem ez volt az első randink!), ahogy kinyitotta a kocsi ajtaját, és a klubba mentünk, ahogy ott, a nappaliban ülve beszélgetés közben hozzám ért, megsimogatta a karomat, beletúrt a hajamba, amikor hajnalban már alváshoz készülődve lefeküdtünk és betakart, ahogy álmában magához ölelt és még akkor is puszilgatott… na akkor tért vissza újra a hitem és a férfiakba vetett reményem, hogy talán mégsem tűnt el a lovagiasság.
Sokan azt mondják, hogy a swinger klubokban nem az eszéért és az intelligenciájáért szeretik az embereket.
Elárulom: soha annyi kedvességet és udvarlást, mint ott, nem kaptam senkitől a privát életemben. Persze mindenki ezen csak mosolyog, és nyugtázza magában: „persze, hisz a szexért teszik ezt a férfiak”.
Így van, nem titok. De kérdem én: a társadalom által „normálisnak” tartott életben nem ugyan ez a végcél?
Ha ilyen a BDSM, akkor köszönöm, én nem kérek belőle, maradok továbbra is egyedül, időnként találkozom alkalmi-állandó partnereimmel, és élvezem a swinger-klubok adta lehetőségeket, élek függetlenül és szabadon, nem pedig mint egy nyúl, a saját ketrecében!"

Szerző:  Bársonysex

Forrás: Szexről nyíltan 

Szólj hozzá

első randi Swinger viktor sikál